Donald H. Menzel: Csillagászat
A miniatürizált Naprendszer
részlet

      Képzeljük el, hogy a Naprendszert ötbilliárdod részére kicsinyítjük. Ez annyit jelent, hogy annak egymillió kilométere a modell húsz centiméterével lesz egyenlő. Ebben a modellben a Nap akkora lesz, mint egy futball-labda, nagyjából 30 cm átmérőjű gömb. A Föld akkorának tűnik, mint egy borsszem, s mintegy 30 méterre kering a mini-Nap körül. A Föld pályáján belül kering a Venus és a Merkur, amelyek közül az előbbi ugyancsak borsszem méretű, míg az utóbbi csak akkora, mint egy mustármag. E két kis golyóbis 12, illetve 21 méterre kering a futball-labdától. A Mars, amely nem sokkal nagyobb a Merkurnál, majdnem 50 méterre van a modellbeli Naptól. A legnagyobb bolygó, a Jupiter akkorának tűnik, mint egy golflabda (körülbelül 3 cm átmérőjű), és jó 150 méterre helyezkedik el a futball-labdától. A Saturnus akkora, mint egy nagy cseresznye, híres gyűrűjével 300 méterre van a Naptól. A megtermett borsószemhez hasonló Uranus és Neptunus 600, illetve 900 méterre keringenek a központtól. Végül a Pluto, amely ugyancsak mustármagméretű, jó 1500 méterre esik a Naptól. Ne feledkezzünk meg a kisbolygókról sem, amelyekből sok ezer kering a rendszerben, a Mars és a Jupiter pályája között, mint megannyi porszem. A Hold amely egy újabb mustármagocska, csupán félarasznyi sugarú pályán kering a Föld körül.
      A Merkur és a Venus kivételével a bolygóknak legalább egy-egy holdjuk van. A Föld holdja sokkal inkább tekinthető bolygónk testvérének, mint egyszerű kísérőjének, mert ahhoz képest elég tekintélyes méretű. A Marsnak két, a Jupiternek tizennégy, a Saturnusnak tizenegy, az Uranusnak öt, a Neptunusnak két és a Plutonak egy holdja van. Naprendszerünk bolygóinak és holdjainak pályája világosan mutatja, hogy elhelyezkedésüket valamilyen fizikai elv szabja meg. Az összes bolygó és szinte minden hold egyazon irányba kering, ha a Naprendszer síkjára észak felől tekintünk, akkor az óramutató járásával ellentétes irányba vagy nyugatról keletre. A legtöbb bolygó tengely körüli forgása is ilyen egyértelmű. A Pluto kivételével valamennyiük pályája 7°-nál kisebb szöggel hajlik az ekliptikához. A Pluto nagy hajlásszögű (17°) pályán kering. ...
      Amikor erre a modellre, a központi labda körül aránytalanul nagy távolságokban keringő piciny golyócskákra tekintünk, önkéntelenül is felmerül bennünk a gondolat, milyen üres is a bolygórendszer. Ezek a távolságok tényleg óriásiak, de a Nap és más csillagok közöttiek még sokkal hatalmasabbak. Ha modellünkön fel akarjuk tüntetni a legközelebbi fényes csillagot, amely tulajdonképpen egy kettőscsillag, akkor két, egymás körül keringő kézilabdát kell elhelyeznünk, a Naptól mintegy 6000 kilométerre. Ez a távolság jól egyezik a csillagok egymástól mért átlagos távolságával is, így ha az egész Univerzumról kívánunk modellt készíteni, akkor az előbbiekben tárgyaltnál is sokszorta erősebb kicsinyítést kell végrehajtanunk.

---

A mű eredeti címe:
Donald H. Menzel: Astronomy
Random House, New York

A fordítás az 1975-ös javított kiadás alapján történt

Hungarian translation
© Szécsényi-Nagy Gábor, 1979

---